Rólam


Mivel foglalkozom?

Fehérvári-Varga Judit vagyok, life coach és grafológus. Küldetésem, hogy segítsek másoknak megtalálni a helyes utat, legyen szó akár magánéleti, akár munkahelyi elakadásokról. Life coachként sok területen tudok neked segíteni, specialitásom azonban elsősorban az, hogy minél több embert hozzásegítsek ahhoz, hogy megtalálja azt a munkát, amiben ki tud teljesedni és boldogan végez. Személyes tapasztalatból is tudom (mert átéltem én is a keresés minden szépségét és gyötrelmét), hogy ez nem könnyű, és sokszor jól jön, ha valaki segít. Az én történetemet lent olvashatod el.

 

„Komfortzónánk elhagyása az ár, amelyet álmaink valóra váltásáért meg kell fizetnünk.”
John C. Maxwell


Bemutatkozás

Az én történetem

Minden jól indult

Az egyetem elvégzése után sem tudtam még, mi is akarok lenni, de szerettem volna dolgozni, így egy barátnőm ajánlására egy multinál helyezkedtem el, pénzügyi területen.

Eleinte élveztem a munkát. Jó fej kollégáim voltak, elég jól kerestem kezdőként és a munkám is érdekesnek tűnt először. Körülbelül egy-két év után viszont elkezdtem unni, majd később szép lassan megutálni is. Persze próbáltam tenni ellene: váltottam munkakört, de csak ideig-óráig segített.

judit

Mivel még mindig nem tudtam, mit is szeretnék csinálni, nem volt könnyű megtalálni a kiutat. Más céghez nem pályáztam, mert éreztem, nem a pénzügy az én utam, de mivel nem tudtam, mi lenne az, azt sem tudtam, hová pályázzak. Folyamatosan romlott a teljesítményem és a hangulatom az évek alatt: lassan annyira rosszul éreztem magam a bőrömben, hogy időről időre kivontam magam a munka alól egy-egy (szerencsére kisebb) betegséggel.

Éreztem, hogy ez így nem jó…

Ott voltak a jelek az orrom előtt: csak a hétvége éltetett, utáltam a hétfőt, egyre ingerültebb voltam, és időnként le is betegedtem. Végül beíratkoztam a grafológia tanfolyamra, ami mindig is érdekelt, és itt ugrott be: a HR szakma lenne nekem való, hiszen szeretek emberekkel foglalkozni, segíteni nekik. Elkezdtem ilyen állásokat pályázni, de sajnos nem volt sikerem. 7 év pénzügyi tapasztalattal, minimális HR tapasztalattal a hátam mögött senki nem hívott be interjúra.

Egyre jobban éreztem, hogy a pénzügy nem az én utam, a HR-t viszont tényleg szeretném, de nem sikerült. Közben a munkahelyemen egyre rosszabbul éreztem magam. Eljutottam arra a pontra, hogy egy reggel sírva mentem be dolgozni, akkor döntöttem: felmondok, akkor is, ha nincs másik munkám, de nem szenvedek tovább.

 

Kiléptem a bizonytalanba

Leírhatatlan érzés volt, a mai napig emlékszem rá: olyan határtalanul szabadnak éreztem magam, mint még soha előtte. Egyszer sem bántam meg, hogy így döntöttem. Annak ellenére sem, hogy nem kopogtatott rögtön az új álláslehetőség. Már az is boldoggá tett, hogy nem kell minden nap szenvednem. 6 hónapig tartott, amíg megkaptam azt az állást, amit kerestem.

A 6 hónap alatt persze nem volt mindig könnyű: a sokadik sikertelen interjú, a számtalan válasz nélkül maradt pályázatom után elfogott néha az elkeseredés. Ilyenkor azzal biztattam magam: ha nem én kaptam meg, akkor ez biztosan nem az én állásom. Ha az enyém kell, hogy legyen, akkor az enyém lesz. Azt hiszem, a hit volt az, ami elvezetett hozzá, az, hogy belül végig hittem benne, hogy elérem a célomat.

Amikor elértem a kitűzött célt

Leírhatatlan, milyen volt megkapni, amiért hónapokig küzdöttem – végre valóban örömmel és mosolyogva indultam dolgozni minden reggel – igen, hétfőn is 🙂

Olyan munkát végeztem, amit nagyon szerettem, és éreztem, hogy jó vagyok benne. A visszajelzések is nagyon pozitívak voltak, lelkes voltam, motivált és boldog.

Ez még nem a végállomás: más volt a hivatásom

Szerettem ezt a munkát, hasznos tapasztalatokat szereztem, sokat tanultam, de pár évvel később végül mégis máshol találtam meg önmagam. Hogy miért döntöttem amellett, hogy ismét módosítsak azután, hogy ennyit küzdöttem érte? Mert nagyon motivál az, hogy másokat is átsegítsek azokon a nehézségeken, amiken nekem is keresztül kellett mennem. Most life coachként segítek abban, hogy ügyfeleim megtapasztalják azt, amit én: olyan életet éljenek és olyan munkájuk legyen, ami boldoggá teszi őket.

Segítek a hozzám fordulóknak úrrá lenni nehézségeiken, elsősorban abban, hogy megtalálják azt a munkát, ami igazán boldoggá teszi őket. Ha úgy érzed, nem vagy a helyeden, de valamiért még nem sikerült a munkahelyváltás, ne szégyelj segítséget kérni: sokszor egy külső szemlélő segít neked meglátni és rávezetni, hol van benned a gát. Facebook oldalamon (Szeretem a hétfőt) hasznos tanácsokat osztok meg azokkal, akik szeretnék megtalálni az álommunkájukat, és akinek ez kevés, személyes konzultáció keretein belül találjuk meg közösen a hivatását.

Az én hivatásom: segíteni másoknak azt megtapasztalni, amit én, hogy kiléphetsz a mókuskerékből, és megtalálhatod az a munkát, ami igazán neked való.

Az ide vezető út nem mindig könnyű, de (saját tapasztalatból tudom) végül megéri a fáradozást. Ha te is ebben a cipőben jársz, remélem, inspirál az én történetem. Neked is sikerül, ha teszel érte!


Rólam mondták

Én amikor Judithoz kerültem, már egy ideje érlelgettem magamban a kérdéseimet és kételyeimet a szakmai utamat illetően. Nem éreztem teljesnek magam az egyetemen tanult szakmámban és új utakat kerestem. Már egy-két lépést is tettem előre, de bizonytalanságom mindig visszatartott az igazi előrelépéstől. Ekkor éreztem azt, hogy szeretném egy olyan ember segítségét kérni, aki tudja, hogyan…

D. Adrienn (29)

Egy napon arra ébredtem, hogy a szakmai életem zátonyra futott, nem tudtam, mit, hogyan és milyen módon szeretnék kezdeni a jövőben. Bár törekedtem megtalálni a megfelelő utat és megoldást is a probléma kezelésére, hamar rá kellett jönnöm, egyedül nem fog menni, segítségre lesz szükségem. Egy véletlen folytán találtam rá Juditra, de az első találkozásunk rögtön…

K.K. (40)

Szokás mondani, hogy jó munkához idő kell. Ez valóban igaz, Juditban azonban az az igazi csoda, hogy már egyetlen alkalom is teljesen új lendületet adhat az embernek. Én úgy alakult, hogy csak egy találkozót tudtam most pénzügyileg megengedni magamnak, az viszont minden forintot megért. Őszintén hiszem, hogy mindenki megérdemli, hogy összességében szeresse a munkáját és…

B. Lilla (22)